Kozma Ferenc életútja / kulturális örökség
„Az 1826-ban a Somogy megyei Sörnyepusztán született majdani neves szakember gimnáziumi évei után kadétiskolába került, katonai pályára készült. Édesanyját korán elvesztve szigorú, kemény gondolkodású, de haladó szellemiségű édesapja nevelte, aki a kadétiskolát elvégző fiát Somogy vármegye nemesi lovastestőrségébe ajánlotta. Itt a fiatal katonatiszt, Kozma Ferenc rövidesen alhadnagyi rangot kapott. Az 1848-as év forrongásba hozta a fiatal lovastestőrtisztet, aki Pesten jelentkezett a magyar hadügyminiszternél és végigharcolta a szabadságharcot, egészen a világosi fegyverletételig. A szabadságharc bukása után bujdosnia kellett, mert távollétében halálra ítélték. Először Léván húzódott meg, majd 1850-ben Baracskára került. Itt ismerte meg későbbi feleségét, Domonkos Juditot, akinek párszáz holdas birtokán átvette a gazdálkodást.
A kiegyezést követően, 1867-ben Deák Ferenc személyes kérésére állami szolgálatba lépett, miniszteri tanácsosként a magyar lótenyésztés ügyeit intézte. Kozma Ferencnek örök érdemei vannak a magyar lótenyésztés minőségi fellendítésében, különösen sokat ért el Mezőhegyes, Bábolna és Kisbér fejlesztésében, de kiválóan szervezte meg a népies lótenyésztést is. Mint az Állami Ménesbirtok vezetője, nagy sikereket aratott itthon és külföldön, ami alapján I. Ferenc József császár miniszteri tanácsossá léptette elő.
Az 1878-as Párizsi világkiállításon az általa vezetett Mezőhegyes egyedülálló rangot vívott ki, nagy sikereket értek el a kiállításokon és a lovasversenyek különböző szakágaiban. A sok munka aláásta egészségét, 1892. július 6-án agyvérzés következtében rosszul lett, majd meghalt. Baracskán temették el, de szellemiségét és munkásságát példaképként tisztelő tanítványai, követői, segítségéből Mezőhegyes is méltó emlékművet emelhetett nagy tudósának emlékül.”
(Forrás: www.lovasok.hu)
(Örökségünk - Somogyország Kincse cím: 2018.03.21.)