Somogy megye címeres levele / kulturális örökség
Somogy vármegye 1498. január 6-án II. Ulászló királytól kapta megyei címert adományozó, s egyben pecséthasználatot is megengedő címeres levelét. A források szerint, ilyen oklevelet más megyék akkor még nem kaptak. A mohácsi vészt megelőző időszakban született városi armálisok közül pedig egy sem maradt fenn. A somogyit követő Nyitra, Zala és Zemplén megyék részére kibocsátott címeres levelek pedig csak 1550-ben, illetve ezután születtek meg.
A címer adományozó oklevél kiadását feltehetően Somi Józsa temesi ispán és az ország alsó részeinek főkapitánya és Butkai Péter Somogy ispánja kérvényezte a saját és a megye nemesei nevében. A címeres levél elbeszélő része továbbá kiemeli a megye hűséges magatartását is. E címert „…egyéb városainak és vármegyéinek szokása szerint csatákban, bajvívásokon és harci tornákon, párviadalokban és minden más katonai gyakorlatok alkalmával használhassák és vele élhessenek” – hangzott a királyi parancs.
A kutatók már régebb óta kézbe vehették az oklevél magyar nyelvre fordított szövegét. A címeres levél legújabb közlése, az eredeti latin nyelvű teljes szöveg és a nevezetes okmány színes fényképe kíséretében 1984-ben Borsa Iván tollából jelent meg. Itt olvashatjuk Somogy megye címerének részletes leírását: „Mi tehát meg akarván mutatni királyi bőkezűségünket az említett nemesek összessége iránt és hűségüket fel akarván emelni méltóságunk és kegyelmünk magasabb ékességéhez, az említett vármegye nemesei ugyanazon egyetemének a főpapok és a bárók tanácsából szabad elhatározással és biztos tudomásunkkal ezt a címert, vagyis dicsőségük jelvényét adtuk, ajándékoztunk és adományoztuk, sőt jelen oklevelünkkel adjuk és juttatjuk, tudniillik égszínkék mezejű pajzsot, melynek alján aranyfényű korona csillag, amelyből az oklevél szélének irányába forduló, könyökben hajlott páncélozott kar három szőlővesszőt, azaz zöldelő venyigét tart, amelyről három levél és két fürt csüng. Ennek a címernek pedig igaz magyarázata, hogy ezek a híveink a szent koronához és felségünkhöz állhatatosan ragaszkodtak, jóllehet – mint fentebb érintve volt – sok és különböző ellenséges cselekedeteket és sérelmeket szenvedtek el és tapasztaltak meg, sőt kemény támadásokat is átéltek, a mi és országunk több ellenségével sok csatát vívtak és más híveinkkel együtt győztesen tértek vissza, így joggal és méltán kiérdemelték, hogy mindezt e jelvény díszei ábrázolják. A venyigék és róluk csüngő fürtök a föld termékenységét és a bor bőségét jelentik, amelynek a megyében akkora a bősége, hogy országunk más gazdagabb vármegyéihez lehet hasonlítani. A pajzs fölött egyenesen álló ezüst színű sisak, amelynek csúcsáról különféle színű virágok mintegy erősebb fuvallattól mozgatva lengenek mindkét oldalon alá. A sisak taraján egy vörös és fehér színekkel sakkosan ékes sas emelkedik szétvetett lábbal, szárnyát repülésre tárva, fején arany koronával, miként és ahogyan ez jelen oklevelünk elején, vagyis fejrészén a festő művészetes által tulajdon színeiben lefestve látható.”
(Örökségünk - Somogyország Kincse cím: 2004)
(Somogy Megyei Értéktárba felvétel: 2014.06.11.)