Vikár Béla etnográfus, műfordító életműve (1859-1945) / kulturális örökség

1859. április 1-jén született Hetesen. Az MTA levelező tagja volt. Szülőföldjén, Somogyban korán megfogta lelkét a parasztnóták, mesék világa. Édesanyja ajkáról jegyezte le gyorsírással az első dalokat, majd 1879-ben a megyét bejárta. A ’90-es évek elején ismerkedett meg Rákóczi Izidor pesti műszerésznél az Edison féle fonográffal, s az egész világot megelőzve ment ki fonográffal dalt gyűjteni falura. 1896. őszén Borsod megyében, Mezőcsáton már a dalokat viaszhengerrel vette fel. 19 vaskos füzetébe mintegy hétezer dalt jegyzett fel. 1877-1884. között nyelvészeti és irodalmi tanulmányokat folytatott a budapesti tudományegyetemen. 1889-es finnországi néprajzi tanulmányútja véglegessé érlelte benne a Kalevala fordításának tervét. A fordítás 1909-ben jelent meg, amely a műfordítás irodalom legjelentősebb alkotásai közé tartozik. Fordított németből, angolból, grúzból, észtből és norvégból. 1890-ben gyorsírással jegyezte le a Somogy megye népköltése című kötet anyagát (Bp. 1905.).

Európában elsőként fonográffal gyűjtött népzenei anyagot. Gazdag típusváltozatokat bemutató hengerei az 1900-as párizsi világkiállításon nemzetközi elismerést szereztek a magyar népzenekutatásnak. 1896-tól a Néprajzi Társaság főtitkáraként tevékenykedett. Megalapította a Lafontaine Irodalmi Társaságot, amelynek elnöke volt. Lefordította Lafontaine összes meséit (Bp. 1926.). Fonográf felvételeit Bartók Béla jegyezte le. Dunavecsén hunyt el 1945. szeptember 22-én.

Emlékét Hetesen mellszobor, Kaposváron nemzetközi hírű vegyes kar őrzi. 2009-ben születésének 150. évfordulóján a hetesi önkormányzat emlékház megnyitását tervezi, amelynek egyik szobáját Vikár Béla emlékének szentelik.

(Örökségünk - Somogyország Kincse cím: 2009)
(Somogy Megyei Értéktárba felvétel: 2014.06.11.)