Beke Kristóf 1814. április 6-án kapta meg a siófoki plébániát, ahol egyhuzamban tíz évig dolgozott. elődje Katona Imre „nagy irodalmi tájékozottságú, oktatási és művelődési célkitűzéseket felállító plébános” volt. Egykori, személyes visszaemlékezések alapján úgy élt a lakosság emlékezetében, mint „nagyon komoly papi ember, aki jótékony lelkületű, a nép művelődésével, az iskolaüggyel sokat foglalkozik”. Plébánossága idején indult el Siófok oktatásügye a fejlődés útján.
Beke szintén nagy tudású, tevékeny plébánosa lett az egykori falunak. Az ő papsága alatt, által értek be elődje kezdeményezései. Végigvitte, megvalósította a saját elképzeléseit és a falu iskolaügyét országos szinten is az elsők közé emelte. Kora tanügyi indézkedéseit évtizedekkel megelőzve, évről-évre fejlesztette a rábízott iskolát az oktatás, és a helyi lakosság érdekeit szolgálva. Beke Kristóf korát meghaladó elképzeléseivel, pedagógiai, pszichológiai és művelődési témájú írásai révén – Eötvös Józsefet megelőzve – a kor egyik legkiválóbb gondolkodójává, reformpedagógusává vált. Számára Siófok, a „huzamos tapasztalás” és a „tanulóévek” idejét jelentette.
Beke Kristóf Siófokra érkezésekor az iskola kicsinysége és nedvessége miatt alkalmatlan volt a tanításra, a tanítói lakás is igen rossz állapotban volt. A plébános könyörgő levelet írt a káptalanhoz, melyben elpanaszolta a bajokat és a hiányosságokat. A kegyúr jóindulatából hamarosan megépült a tanító lakása és az iskola. A téglából és sárból épült új iskola 1815-ben készült el. Az 1817. évi Visita Canonica megemlíti, hogy az iskola 150 tanuló befogadására épült. A község lakossága ekkor 917 főből állt – 221 pár, 716 gyónóköteles, rajtuk kívül itt élt még kilenc kálvinista, és egy zsidó család is. Az iskoláztatás csak a katolikus gyermekekre vonatkozott. Beke feljegyzéseiből az oktatáson kívül hű képet kapunk a 19. század eleji Siófok gazdasági, társadalmi és kulturális viszonyairól is. Feljegyzéseiből kiderül, hogy mennyi gondot okozott számára a szülők nemtörődömsége és tudatlansága, mely 1818 telén megrendítő katasztrófához vezetett. Két-három hónap alatt 34 gyerek halt meg himlőben. „A mentő oltást eleget ajánlottam, némely okosabb szülők hajlottak is a beszédemre és magam oltottam be a gyermekeikbe, oly szerencsésen, hogy semmi bajuk sem esett, de sok oltatlan látta makacsságának szomorú kárát.” A tanításban bevezetett változtatásai a szülők körében nem mindenkinek tetszettek, a nép számára ugyanis teljesen új dolog volt a nyilvános vizsga módszere. Beke -a lakosság meggyőzésére – húsvétkor megmagyarázta eljárását, és felhívta a figyelmet a vizsga napjára. Az általa először alkalmazott nyilvános vizsga hatékonynak bizonyult. 1821-ben a tanítás eredményességét addig szokatlan újításokkal próbálta fokozni. Megbízta a tanítót, hogy napról-napra jegyezze fel a tanulók képességeit, tehetségét, szorgalmát, figyelje, hogy viselkednek az iskolában, a templomban és a napi életben. Ezeket a feljegyzéseket aztán hetente megbeszélték, kiértékelték, s félévkor ki-mit érdemelt – kiosztotta a dicséreteket, illetve dorgált és fegyelmezett. 210 évvel ezelőtt bevezetett intézkedései, korszerű felfogása az oktatásügyről, a nevelés fontosságáról máig érvényesek. A tanítás nála nem öncél volt, hanem az életre való felkészítés.
Somogy Vármegyei Értéktárba felvétel: 2024.12.11.