Fogas-épületegyüttes (Vendégfogadó, Borharapó, Fogas Szálló) / épített környezet

A Fogas épületegyüttes néven pályázott, és a Vármegyei Értéktárba felvétel nyert érték Siófok történetében fontos szerepet játszó műemlék épület-együttes, mely két épületből áll. Siófok nem bővelkedik műemlékekkel. Összesen négy található a városban, amelyek közül ez az egyetlen nem vallási funkciójú. A nagyobb, később épült szálló épület zártsorú, belső udvaros beépítésű klasszicizáló épület. Közép rizalittal, díszes keresztoromzattal rendelkezik. A párhuzamos gerincű nyeregtetővel fedett épület tűzfalas kialakítású. Fő homlokzata gazdagon tagolt. A régebbi fogadó épület hagyományos népi építészetet tükröz, tornácos, árkádos terasszal épült. Az országos műemléki nyilvántartásban Borharapó pince és udvari épület néven nyilvántartott.
Először az udvari ’fogadó épület’ készült el a XVIII. század végén. Az udvarán működött postakocsiút lóváltó állomása. A XIX. század elején siófok még csak 800 lelkes, rendezetlen halmaztelepülés volt. A fogadó ekkor kapta a Fogas és Borharapó nevét. A történetírás szerint Csokonai, Petőfi és Jókai is megfordult benne.
A Fogas szálló épülete 1883-ban épült meg 39 szobával. Az 1891-ben megalakult, a vízpartot és fürdőtelepet is fejlesztő Siófok Balatonfürdő Rt. három szállodát üzemeltetett. Ezek a Sió, a Hullám, és a bérelt, a veszprémi káptalan birtokában lévő Fogas szálló. Ezek a kor legigényesebb szállói voltak. Kávéház, olvasóterem, zenecsarnok állt rendelkezésre. A szálló híres vendége volt 1932-ben a Balatoni Íróhéten József Attila.
A Fogadó említésre méltó üzemeltetője Cservényi Ferenc, aki nevéhez fűződik a helyi vendéglős ipartársulat megalakítása.
Az épületegyüttes története nem volt híján kalandos eseményeknek. Történt sajnos a falak között öngyilkosság, gyilkosság, vendég eltűnés is, de pozitív eseményként gyermek is születtek. Történt itt állami vezetői tanácskozás, miniszteri fogadás díszebéddel.
Az épület 1948 után államosítva lett. Ezek után a rendezvények tartalma, tudósítások hangneme megváltozott. Országos kultúrverseny, munkás férfikarok dalárdái, úttörő eseményeknek adott helyet az épület. Megkezdődött a vállalati üdültetés korszaka a Balatonon. 1958 után megjelentek az első külföldi vendégek, akkor még kizárólag a szocialista blokkból. A hatvanas évek végén többször is felmerült az épületek bontásának szándéka új szálló építésének okán. Ez szerencsére nem valósult meg. Az épület állapota viszont egyre romlott. 1986-ban aztán Szigetvári György Ybl-díjas építész tervei szerint felújították, 1991-ig a közvetlen környezete is megújult.

Somogy Vármegyei Értéktárba felvétel: 2024.12.11.