Hosszifurugla népi hangszer / kulturális örökség

A korai néprajzkutatás során a pásztorok között fedezték fel a hosszifurugla nevű népi hangszert a Dél-Dunántúlon, de inkább Somogy megyére jellemző hangszer.

A hosszifurugla mind játéktechnikájában, mind hangsorában, mind morfológiai kiképzésében annyira sajátos, hogy a furulya-félék családjával alig mutat rokonságot. A hangszer az 1960-as évekre szinte teljesen eltűnt, de a táncház-mozgalom során kibontakozó néprajzi érdeklődés és a szaktudományos néprajzi-etnomuzikológiai kutatás a hangszer újraéledését eredményezete.

A furugla hangzása a magyar népzene legősibb idejére vezet vissza, hangszíne semmivel össze nem téveszthető, egyedi. A hangszer sajátos hangsora abszolút illeszkedik a dunántúli terchez, egyedi a megszólaltatásmódja, a zenész egy dünnyögő technikával erősíti a hangszer felhangjait, egyes helyeken beleénekelve kiegészítheti a hangsort. A hangszer morfológiai kiképzése, a síp kialakítása, a lyukak száma szintén sajátságos.

Egyes díszített hosszifuruglák a dunántúli pásztorművészet remekei.

(Somogy Megyei Értéktárba felvétel: 2015.03.31.)

(Felterjesztés a Magyar Értéktárba és a Hungarikumok Gyüjteményébe: 2015.04.13.)