Kaáli Nagy Dezső munkássága / ipari és műszaki megoldások
1868. május 17-én született Krasznán, oklevelet 1896-ban szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen, ezt követően a budapesti I. kerületi kultúrmérnöki hivatalnál, majd az aradi folyammérnöki hivatalnál volt napidíjas mérnök. 1900 és 1908 között a székesfehérvári kultúrmérnöki hivatal munkatársa, majd a Sióbereki Társulat miniszteri biztosa mellé kirendelt munkavezető, mérnök-szakértő. 1908-ban a Földművelésügyi Minisztérium szolgálatába állt, több kisebb munka után bízták meg 1912. január 1-jén a Balatoni Kikötők M. Kir. Felügyelőségének megszervezésével és irányításával. Ezt a tisztséget 1934-ig töltötte be. Tervei alapján és irányításával korszerűsítették és építették ki a siófoki, balatonföldvári, szemesi, lellei, boglári, révfülöpi, tihanyi, fonyódi és alsóörsi kikötőket. Felügyelte az üdülőtelepek partrendezését. Az építési munkálatokra 5 és félmillió pengőt költöttek.
Kaáli Nagy Dezső a balatonújhelyi kúriában élt, a siófoki üzemet a jelenlegi BAHART szigeten építette ki Pálfi Pál vezetésével, aki Csonka János gépészmérnökkel szakoktatóként dolgozott a Műszaki Egyetemen. Hitvallása volt, hogy „csak az a mérnök tud alkotni, akinek a munka nem teher, hanem szórakozás”. Kaáli Nagy Dezső munkássága máig meghatározza a balatoni kikötők arculatát, előrelátó tervei a külföldi szakirodalomban is példaként szolgáltak a maguk korában, a tervei alapján épített kikötők a XXI. századi igényeket is kielégítik, közéleti szerepvállalása a református egyház segítségével, támogatásában nyilvánult meg.
(Somogy Megyei Értéktárba való felvétel: 2022.11.15.)