Somogy Megyei Pedagógus Férfikar / kulturális örökség
„Az év, amelyet túl kellett élni (Kaposvár 1957-ben)”
„Milyen jó volna, ha erre az esztendőre visszaemlékezve csak azt kellene feljegyeznünk: áprilisban megalakult a kaposvári repülőklub, és Kellner Bernátot (1908–1996) nevezték ki a megyei könyvtár vezetőjévé, nyáron pedig Kumorovitz L. Bernát (1900–1992) professzor, a szerzetes-történész egy 1377-ben keltezett ítéletlevélben megtalálta a zselicszentjakabi monostor 1061. évi alapítólevelének rövidített szövegét. S ezenkívül csak arról kellene ír-nunk, hogy októberben – dr. Bellyei László elnökletével – működni kezdett a Somogy Megyei Írócsoport, a megyei kórházban önálló fertőzőosztály létesült, és novemberben üzembe helyezték az Inota és Kaposvár közötti 120 KW-os távvezetéket. Meg talán arról, hogy a Csiky Gergely Színházban 1957. december 9-én rendezett Kodály-díszhangversenyen bemutatkozott a nemrég megszerveződött megyei Pedagógus Férfikar. S a krónikát azzal zárhatnánk, hogy a Kaposvári Cukoripari Technikumban letette az érettségit Lőrincz L. László, a későbbi író.”
Idézet az „Esztendők vándorútján” internetes felületről (kaposvarmost.hu)
Írta: Nagy Zoltán
2020. augusztus 01.
https://kaposvarmost.hu/blog/esztendoknek-vandorutjan/2020/08/01/az-ev-amelyet-tul-kellett-elni-kaposvar-1957-ben.html
A Somogy Megyei Pedagógus Férfikar 1957-ben, egy zivataros időszakban alakult. A kórusalapítók feladatként tűzték ki a megye ének- és zenekultúrájának emelését; a hagyományok ápolását és terjesztését, valamint a karvezetők képzését, továbbképzését.
A kórusban összefogták a megye iskoláiban éneket tanító pedagógusokat, kórusvezetőket. A kóruséneklést sikerrel párosították a továbbképzéssel, a folyamatos kapcsolattartást az élő zenével. Így a kórus módszertani fórumként, karnagyi klubként is működhetett. Havonta három-négy egésznapos próba segítette a felkészülést, a továbbképzést. A kórustagok nagy áldozatot hoztak a zenei kultúra fejlesztéséért. Az iskolájukban a túlórájukról lemondva, az órák átcsoportosításával tették szabaddá a próbák napját. Hajnalban kelve 50-100 km-es utazás után érkeztek meg Kaposvárra, s a visszautazással együtt egész szombatjukat erre áldoz-ták. Kitartásuk, lelkes munkájuk eredménye a művészeti színvonal állandó emelkedése.
Kórussikerek jelentősebb állomásai:
1968 – országos minősítésen: „Ezüstkoszorú – diploma”
1970 – Debreceni IV. Országos Pedagóguskórus Fesztivál,
Siófokon újabb minősítésen: „Aranykoszorú” fokozat
1971 – Kodály emlékérem
1972 – Országos minősítés: Aranykoszorú diploma”
1973 – Részvétel a Pécsi Pedagógus Fesztiválon
1974 – Országos minősítés: Fesztiválkórus” fokozat
1976 – Országos minősítés: „Fesztivál fokozat” diplomával, 1981-ben újból ezt a fokozatot teljesítették.
A Magyar Rádió Kóruspódiumán tizenegy alakalommal szerepelt a kórus. Kiemelkedően működött közre az Országos filharmónia rendezvényein: a kőröshegyi „Cantus Pannonicus”, illetve a Tihanyi Orgonaverseny keretében.
Testvérkapcsolatot épített ki sok-sok hazai és külföldi kórussal. szerepelt Jugoszláviában, Romániában. A legemlékezetesebb külföldi fellépés az NSZK-ban, Glinde város nevéhez fűződik, ahol 1977-ben hangversenyt adtak, valamint a Hamburgi Egyetem Auditóriumában is énekeltek.
Négy évvel később ismét Glindében, majd Husumban és Pretzben sikeresen szerepeltek. Elismerést szerzett a kórus nyelvrokonaink földjén Finnországban is. A zsűri a kórus teljesítményét kiemelkedőnek ítélte az 1979-es szombathelyi, majd az 1981-es esztergomi Pedagóguskórusok Országos Találkozóján. A kórus első karnagya Merényi György volt, majd 1967-től 1986-ig Heisz Károly, aki évente 5-6 művet maga is komponált. Halála után 1986-1992 között a kórust Pauker Zoltán vezette. Sikeresen szerepeltek 1988-ban a XIII. Bartók Béla Nemzetközi Kórusversenyen Debrecen-ben és még az évben az Alpok-Adria Schioban, és 1990-ben Pordenonban szervezett rendez-vényein képviselte megyénket. A kórusművészet remekeit szólaltatták meg 1990-ben Madridban három hangversenyen. A magyar férfikórusok képviseletében 1992-ben Hradec-Kralove-i kórusfesztiválon szerepel-tek. 1992 és 1995 között a kórust Pap Jenő vezette. 1993. májusában Bécsben templomi hangversenyen, 1994-ben Sillenstide-ben a magyar napok rendezvényein léptek fel. Kaposváron, a megye több városában és falvaiban évente három-négy alkalommal adtak hangversenyt. 1997-ben a kórus megalakulásának 40. évfordulóján Kaposváron önálló hangversenyt adott. A kórus a következő években a Karácsonyi Hangversenyek mellett a kórusmuzsika jeles kortársszerzői: Farkas Ferenc, Karai József tiszteletére rendezett kórus hangversenyeken vállalt fellépést. A kórustagok – a kezdetek óta – a foglalkozásokon szerzett tapasztalataikat megvitatták és saját énekkaruk vezetésében felhasználják, ugyanis az együttes több tagja napjainkban is (2000-es évek – a szerző megjegyzése) a megye községeiben, városaiban ifjúsági-, illetve felnőttkórust vezet(ett). Műsoraik összeállításában – klasszikusok mellett – a folklór ápolására, népdalkincsünk felkutatására és terjesztésére törekedtek, törekednek. Az 1957-ben alakult egykor hatvan fős kórus létszáma az évek folyamán – a támogatás el-apadása, az utánpótlás hiánya, betegség, halálozás miatt – sajnos lecsökkent. A kórusegyesület ma zeneszerető, baráti, szakmai fórumként működik.
(Somogy Vármegyei Értéktárba felvétel: 2025.12.17.)