Szapudi András író, újságíró munkássága / kulturális örökség
Szapudi András Györsövényházán született 1939. augusztus 30-án. 154-58 között Sopronban a Tanítóképző Intézetben tanult. Tanítóként helyezkedett el Mérges községben, 1962-től a Kisalföld megyei lap munkatársa lett. 1964-ben újságírói oklevelet, 1971-ben magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett. 1969-1971 között Budapesten az Ifjúsági magazin rovatvezetője volt. 1971-ben magyar-történelem szakos diplomát szerzett a Pécsi Tanárképző Főiskolán. 1972 és 1976 között a Kisalföld főmunkatársa.
1976-ban került a Somogyi Néplaphoz, ahol a Balatoni Szerkesztőség vezetője lett Siófokon, majd nyugdíjazásáig a Siófoki Hírek főszerkesztője volt. 1993-ban Hazánk címmel irodalmi, kulturális és közéleti folyóirat alapítója, főszerkesztője lett.
Siófokon élt, a balatonfőkajári parasztházban pihent és alkotott. Művei rendszeresen megjelentek a Jelenkorban, a Műhelyben, az Élet és Irodalomban, a Kortársban és az Új Írásban. 1968-ban Győr-Sopron, 1986-ban Somogy megye irodalmi nívódíját kapta meg, 1987-ben Rózsa Ferenc díjjal ismerték el újságírói működését. Tagja volt a Magyar Írók Szövetségének és az Alkotóművészek Országos Egyesületének.
Elsősorban irodalmár és szerkesztő volt, akinek viszont újságíróként kellett megélnie, beilleszkednie. Könyvei nem összefüggő „nagyregények” voltak, inkább elbeszéléseit, kisregényeit gyűjtötte egybe. Az embereket szerette, értette őket. El tudta képzelni magát különböző élethelyzetekben. Meglátta a hétköznapi dolgok apróságai mögötti mély tragikumot vagy épp felszabadult boldogságot. A férfi-nő kapcsolat örök témája volt. Szerette az asszonyokat, s bizony néha kiszerkesztette kalandjait. Pályája egyenletes volt, ha nem is túl izgalmas. Kapott díjakat, öt-hat évenként megjelentek kötetei. Siófokon megszerették – kicsit görnyedt alakja már hozzá tartozott a városképhez. Siófokon hunyt el 2016-ban. Györsövényházán helyezték örök nyugalomra, ahol utcát is elneveztek róla.
(Somogy Vármegyei Értéktárba felvétel: 2023.06.21)