Tóth Ágoston Rafael hadmérnök, térképész életútja és munkássága / kulturális örökség
Tóth Ágoston Rafael – térképész, honvéd ezredes, az MTA I. tagja – „a magyar térképészet atyja”
Marcali, 1812. október 24. – Graz, 1889. június 9.
A szabadságharc ezredese 1812. október 24-én született Marcaliban német anyanyelvű családban. Édesapja Tóth József, a Széchenyi uradalom ügyésze, édesanyja Martony Johanna. A gimnázium után, 1827-ben a bécsi katonai mérnökakadémiára került, majd 1931-től csapaszolgálaton, a Habsburg Birodalom számos városában dolgozott, térképész századosként. 1848 tavaszán a forradalom kitörését követően a császári és királyi tisztikar két pártra szakadt. Tóth Ágoston Rafael a magyar ügy mellett foglalt állást, ezután októberben hazatért. Pestre költözött a feleségével, Scháringer Emíliával. Ekkor a 34. gyalogezred századosa volt. Augusztusban saját kérésére áthelyezték a 10. honvédzászlóaljhoz. Alakulatával részt vett a délvidéki harcokban. Szeptember végétől őrnagyi rendfokozatban a 31. honvédzászlóalj szervezésével bízták meg, majd november végén Bem vezérőrnagy erdélyi hadtestének vezérkarába került. Részt vett Bem Észak-Erdélyt felszabadító hadjáratában. Kolozsvár és környéke főparancsnokaként ujjászervezte a honvédséget. December 23-án, a dési ütközetben egy zászlóalj élén átkelt a jeges Szamoson és szuronyrohammal eldöntötte az ütközet sorsát. Bem József alezredessé, majd ezredessé léptette elő, Kolozsvár és Beszterce katonai vezetésével bízta meg Kossuth Lajos, valamint a visszavonulás útvonalát Törökország felé kellett biztosítania. Ott volt a világosi fegyverletételnél, ezt követően 1849-. október 24-én halálra, majd kegyelemből 18 évnyi vasban eltöltendő olmützi várfogságra ítélték, ahol társai portréinak az elkészítésével foglalkozott. Olmützben töltött büntetéséből 1856-ban amnesztiával szabadult. Szabadulása után a Széchenyi-uradalom ispánjaként, majd önállóan gazdálkodott. 1865-ben a Keszthelyi Gazdasági Intézet tanáraként dolgozott, majd 1867-től a Közmunka- és Közlekedési Minisztérium főmérnökének nevezték ki. Megszervezte és vezette a Honvéd Térképészeti Intézetet.
1869-ben az újonnan felújított Ludovika Akadémia egyetemi tanára lett. 1871-ben topográfiai tudományos munkásságának elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választotta, majd az antwerpeni földrajzi kongresszuson képviselte a magyar térképészetet. Minisztériumi munkája mellett több hadtudományi művet írt és a pesti tudományegyetem katonai tanfolyamának előadója volt. Az akkor korszerű, szintvonalas térképrajzolás miatt a magyar tudománytörténet őt tartja a modern magyar katonai térképészet úttörőjének.
1873-ban nyugdíjazták, egészsége megromlott, az ausztriai Gmundenbe költözött feleségével. Itt emlékiratainak az írásával, festészettel és természettudományos munkákkal foglalkozott. 1883-tól haláláig Grazban élt.
Síremléke a soproni temetőben található, mellszobra 1987 óta a marcali szoborparkban áll (Széchenyi park, Mészáros Mihály készítette Anthon Rath 1886-ban készült alkotása alapján). Marcaliban utcát is elneveztek róla.
Tóth Ágostont méltán nevezik a magyar térképészet atyjának, de ugyanígy fontosak a katonai érdemei is. Marcali városában lassan feledésbe merül, de Tóth Ágostonnak nem csak mellszobra áll és utca viseli a nevét, hanem a Magyar Honvédség is méltó módon megemlékezett róla.
Marcali valamikor katonaváros volt két laktanyával. A Magyar Honvédség 44. Tóth Ágoston Tüzérdandár, a Magyar Honvédség 2001-ben felszámolt egyik utolsó tüzérdandára/ezrede volt. A Marcaliban lévő Petőfi Sándor Laktanyában, az ún. külső laktanyában volt elhelyezve.
1962-ben települt az ezred Szolnokról Marcaliba. 1966 őszén az ezredet az MN 5. Hadsereg közvetlen tüzérdandárrá szervezték. A MH 44. (Tóth Ágoston 1990-től) Tüzérdandár 1966-ig 30. Önálló Tüzérezred, majd 1966-ban átmenetileg 30. Vegyestüzér Dandár volt. 1967-től a 44. Tüzérdandár nevet kapta. A parancsnokság, törzs, a 27. és a 43. tarackos tüzérosztály Marcaliban, a 32. és a 89. osztályok Várpalota helyőrségbe települtek. 1987-ben a dandár a hadsereg közvetlen alárendeltségből az 1. hadtest (Tata) alárendeltségébe került. A Szervezet többször változott. 1992-1995 között előkészítő törzs szervezettel működött. 1995-ben előkészítő részleg szervezettel a 27. Magyar Bálint Páncéltörő Ezred előkészítő törzsébe szervezték. A tüzérdandár 1997. augusztus 31-ével Kiskunhalas megalakítási helyőrséggel ezredszervezetre tért át. A hadrendből való végleges törlése 2001-ben következett be.
Tóth Ágoston Rafael Marcaliban született, ahol utcát is neveztek el róla. A város legszebb közparkjában áll a mellszobra. Talapzatán rendkívül pontos földrajzi helymeghatározás látható. A 19. századi magyar térképészet úttörőjének a nemzetközi földmérés iránti odaadó fáradozásai emlékére a Magyar Honvédség Térképész szolgálatfőnökség meghatározta a szobor talapzatának földrajzi összerendezőit: φ=46˚34’46”, λ=17˚24’38” (φ – szélességi, λ – hosszúsági kör). Így pontosan ismerjük Marcali egy pontjának földrajzi helyzetét.
Sokat tett a terep- és térképtan magyar nyelvű katonai oktatásáért. Nevéhez fűződik az első, nemzetközileg is kimagasló értékű magyar térképészeti kézikönyv megírása „A helyszínrajz és földképkészítés történelme, elmélete és jelen állása” címen. Előadott a pesti tudományegyetemen stratégiát, tereptant, térképolvasást, katonai felmérést és más tárgyakat. Egy időszakban az ő nevét viselte a budapesti katonai térképészeti intézet.
A modern magyar térképészet egyik úttörő alakjaként fontos szerepe volt a szintvonalas térképek elterjedésében. Bár közvetlenül nem az ő nevéhez fűződik a szintvonalak feltalálása, aktívan részt vett a technika hazai meghonosításában és alkalmazásában, és jelentősen hozzájárult a topográfiai térképezés fejlődéséhez Magyarországon.
Az 1870-es években, a Dráva szabályozásával kapcsolatos topográfiai felmérések során már készültek szintvonalas térképek az irányítása alatt. A Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület tagjai évek óta részt vesznek a környék gyalogos turistaút-hálózatának a fejlesztésében, fenntartásában és felújításában. A felterjesztés összeállításakor szembesültünk azzal a ténnyel, hogy a jelenlegi turistatérképek Tóth Ágoston Rafael munkássága nélkül feltehetően kevésbé lennének használhatóak.
(Somogy Vármegyei Értéktárba felvétel: 2025.10.29.)