Az „első oskola” / épített környezet
Csurgó Város Helytörténeti Gyűjteményének 1995 óta otthont adó „első oskola” vagy „ókolégium” Csurgó város történelmének és iskolatörténetének emblematikus épülete. A városkép meghatározó eleme a XVIII. század óta, a település 1989-ben készült címerében is szerepel az internátus.
Az épület egy emeletes, 32 méter hosszú és 12 méter széles észak–dél irányban helyezkedik el, barokk stílusú. Felépülése után „palotaszerű épületként” emlegették. Földszintje dongaboltozatos, hossz-és kereszttengelyre szerveződő fiókboltozatú nyílászárókkal. Az emelet egyenes záródású és keretezésű ablakokkal készült. Az elmúlt évtizedekben számos átépítés történt, utolsó nagyobb léptékű felújítása/módosítása 1994-ben zajlott.
Az iskolát, mely 1796-tól ebben az épületben működött, gróf Festetics György alapította, 1792-ben. A mai Óváros területén lévő majorsági épületek egyikében biztosított helyet, hogy elkezdődhessen az oktatás. Festetics gróf tervei között szerepelt, hogy Csurgót gazdasági, kereskedelmi és kulturális központtá tegye. Jóvoltából rohamos fejlődésnek indult a mezőgazdaság, kultúra és oktatás ügye is. Nevéhez fűződik a mai településszerkezet kialakulása, amelynek egyik fontos eleme volt az iskolaépület helyének kijelölése, az Óvárostól 200 öl távolságra a csurgói dombhát északi lejtőjén. Alapkövét 1975. április 30-án tették le, Festetics György az alapkő alá a "Pius in avium filius" (a kegyeletes fiu nagyanyja emlékére) jelmondatot küldte. Festetics Pálné Fitter Erzsébet protestáns asszony volt, a katolikus gróf az ő tiszteletére építette az iskolát a protestáns gyerekek számára. Az épület felépítését majd működését Nagyváthy János, Festetics gróf uradalmi tiszttartója felügyelte, aki az intézmény első főinspektora is volt. Az iskolaépület felépüléséhez tevékenyen hozzájárultak a csurgói és a környékbeli települések (Alsok, Csurgónagymarton) lakói is, alapásással, fakitermeléssel, tégla/mész-szállítással, napszámos munkával. Az építkezésről fennmaradt Füredi József lelkész részletes lajstroma, amiből megtudhatjuk, hogy a munkálatok során segédkeztek többek között a környékbeli protestáns gyülekezetek, valamint települések (többek között Lábod, Böhönye, Nagybajom, Beleg, Gige) lakói is. A tanulók 1976. november 1-jén vehették birtokba az épület földszintjét, 1798-ra befejeződtek az emeleti munkák is. Az épület része volt egy harangtorony, amibe a város 1797-ben két harangot vásárolt. A tornyot 1906-ban le kellett bontani rossz állapota miatt. A földszinten volt a diákok és a szubrektor szálláshelye, az emeleten 3 tanterem és 4 kisebb szoba volt. Az épület egy része alatt húzódó pincét feltehetően termény/élelmiszer raktárként használták az iskola és az internátus működésének időszakában. A diákok és a tanítók is az épületben kaptak szálláshelyet, ahogy az oktatás is itt zajlott. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az épület nem lesz elegendő a diáklétszám miatt, ezért megkezdődött az új gimnázium épület tervezése. Csokonai Vitézs Mihály költő ebben az épültben lakott és tanított az 1799-1800-as tanévben. Lakrésze feltehetően az oratórium melletti két egymásba nyíló helyiség lehetett. Itt írta a "Cultura" és Az özvegy Karnyóné c. műveit. A XIX. század közepéig az épületben működött az iskola és kollégium mellett református templom is. Ekkor két bejárata volt az épületnek az utca felöli oldalon. Az egyik, ma is használt bejárart egy hosszú folyosóra nyílt, a másik az épület északi szárnyában lévő oratórium földszintjére. A leírások alapján az oratórium 8 méter széles volt, berendezése festetlen fenyőfából készült, karzat vett körül. A diákok az emeletről tudták megközelíteni a karzatot, aminek északi részén volt a helyük. A földszinten a település lakói foglaltak helyet, a nyugati oldalon állt a lelkész szószéke a bejárattal szemben. 1868-ra elkészült az egykori neogót református templom az épülettel szemben, ekkor az oratórium részt átalakították, a két szint közé födém készült. Itt kapott 3 helyiséget és működött 10 éven át - későbbi épületének felépüléséig - az 1869-ben alapított tanítóképző.1798-ben készült el a gimnázium épülete, ettől kezdve internátusként működött tovább az ókollégium az 1948-as államosításig. Az I. világháború során a Csurgói Vöröskereszt Egylet Kisegítő kórháza működött az épületben.1948 után a csurgói 526. számú Ipari és Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet kollégiuma volt, majd gimnáziumi diákotthonként funkcionált. Ebben az időszakban az épület utcafronti bejáratát befalazták, az udvaron lévő fa tornácról lehetett bejutni a kollégiumba. 1958 óta az épület és környezete műemlék, országosan - 2017 óta helyi védelem alatt álló - védett érték. 1992-ben a Somogyi Református Egyházmegye visszakapta az államtól az épületet, mivel hasznosítani nem tudták, a városnak adták 50 évre, múzeumi célokra. Az ezt követő felújítás során az emeleten kiállító helyiségeket, a földszinten irodákat, raktárhelyiségeket és kazánházat alakítottak ki, felújították a mellékhelyiségeket, újranyitották az utcafronti bejáratot, elbontották az udvaron lévő tornácot, visszakerült a torony szimbolikus formában az épület tetejére. 30 évvel ezelőtt, 1195. május 23-án Raksányi Lajos művésztanár születésének 100. évfordulóján gyűjteményes kiállítással nyitotta meg kapuit a Helytörténeti Gyűjtemény újra Csurgón. 2015-ben a Nemezti Örökség Intézete történelmi emlékhellyé nyilvánította a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium Nagykönyvtárával együtt.
(Somogy Vármegyei Értéktárba felvétel: 2025.06.19.)