Oszlányi Kornél vezérőrnagy, posztumusz altábornagy (1893-1960)
Oszlányi Kornél Kaposváron született 1893. szeptember 25.-én. Édesapja is katonaként szolgált, ameddig egy sebesülés miatt vissza nem tért a civil életbe. Őt követte a katonai pályán Oszlányi Kornél és a négy gimnáziumi osztály befejezése után a kassai hadapródiskolába került. Itt kimagasló tanulmányi eredményeket ért el, osztály-és évfolyamelsőként végzett, majd a pécsi gyalogezrednél szolgált. Fokozatosan került egyre feljebb a ranglétrán, 1913 őszén hadnaggyá léptették elő.
Amikor kitört az első világháború, alakulatával a szerb frontra került, de később harcolt az orosz és az olasz frontokon is. Ideje jelentős részét az első vonalakban töltötte, katonai szolgálatait kimagaslóra értékelték. Teljesítménye elismeréseként többek között az „Arany Vitézségi Érem tisztek számára” kitüntetést adományozták részére.
A háború befejezése után is szolgálatban maradt. 1923 és 1927 között a Ludovika Akadémia oktatója és tanára volt. Később az Országos Vitézi Széknél szolgált, majd a kiskunhalasi kerékpáros zászlóalj parancsnoka volt. Csapatai élén részt vett a Felvidék visszafoglalásában, amelyért 1940 nyarán Jánosi községben díszpolgári címet ítéltek oda neki. 1942 őszén vette át a nagykanizsai 9. honvéd könnyű hadosztály irányítását. Ő vezette csatába az említett alakulatot a keleti fronton, amely során kimagasló teljesítményt nyújtott. Csapataival az utóvéd szerepét töltötték be, ők fedezték más egységek visszavonulását 1943 januárjában, a szovjet csapatok doni áttörése után. Később ezt a hősies helytállást - amely során kivételes katonai és vezetői erényekről tett tanúbizonyságot – ismerték el a Katonai Mária Terézia-Rend Lovagkeresztjével. Nevezett kitüntetést egyetlen magyar katonatisztként érdemelte ki a második világháború során. Egyéb elismerésekben is részesült, nevezetesen Nagykanizsa város díszpolgári címet ítélt oda, valamint kinevezték a kaposvári 10. hadosztály élére. Mindkét világháború során számos magas rangú magyar és külföldi kitüntetésben részesült. A világháború utolsó időszakában a Kárpátokban teljesített szolgálatot, végül Ausztriában esett amerikai hadifogságba. Szabadon bocsátása után Németországba, majd 1951-ben az Egyesült Államokba távozott. Előbb New Yorkban élt, később Cleveland-be költözött. Egykori beosztottjaival bajtársi kapcsolatot ápolt, mint például korábbi sofőrjével Nagyfi Sándorral is. Nemcsak, hogy leveleket váltottak a háború után, de még az Egyesült Államokból csomagokkal is segítette korábbi sofőrjét. Nagyfi Sándor lányának, Godetz- Nagyfi Évának az elmondása szerint Oszlányi Kornél küldte falujukba Nemesvidre a gyermekbénulás elleni vakcinát, hogy legyen mivel beoltani a helyi diákokat. Súlyos betegség következtében Cleveland-ben hunyt el 1960. november 16.-án; sírja ma is ott található. 1993. július 15.-én posztumusz altábornaggyá nevezte ki a Magyar Köztársaság elnöke. 2014-ben Győrben, a Bem téren vitézi kopjafát avattak. A mellette található táblán egy plaketten az Ő nevét is feltüntették. Életéről Sipos Sándor írt könyvet, amely 2015-ben látott napvilágot „Az utolsó magyar katonai lovag” címmel. A második világháborút követően sok rágalom érte a nevét, különböző újságokban és könyvekben is dehonesztáló kijelentéseket tettek rá, amelyeket semmivel sem tudtak bizonyítani. Sajnos ezek a hamis állítások az évtizedek során rárakodtak vitéz Oszlányi Kornél nevére - és még manapság is vannak olyanok, akik tévesen ezekkel azonosítják - besározva ezzel Őt és azt a katonai eszményt is, amelynek mintaképe Ő maga volt. Személye ellen külföldi tartózkodása során nem kezdeményezett eljárást a népbíróság. Nem emeltek vádat ellen semmilyen bűncselekménnyel kapcsolatban.
Adatközlő: Huszár András
(Somogy Megyei Értéktárba felvétel: 2022.05.04.)