Somssich Pál munkássága és eszmeisége / kulturális örökség
Somssich Pál 1811-ben született Sörnyepusztán, a köznemesi család első gyermekeként, ott is temették el. Érdekesség, hogy születése napján ültették a somogysárdi kastélyparkban lévő gesztenyefasort. Somssich Pál édesapja Somssich Miklós somogyi alispán, a reformkor jelentős ellenzéki politikusa, édesanyja Kajdacsy Jozefa.
Filozófiát Pesten tanult, majd ezt követően kezdte el jogi tanulmányait a győri királyi akadémián. Jogi tanulmányait befejezve, Somogyban elkezdte közszolgálati pályáját, már fiatalon 1830-ban már országgyűlési követ lett. 1840-es évektől jelentős befolyásoltságú és elismert személyévé vált a megyei közéletnek. Azon reformerek közé vallotta magát, akik a mérsékelt szellemiséget követik. Nagyon mély identitású volt és elkötelezett a nemzet felé, ez nemcsak erős érzelmeiben nyilvánult meg, hanem tetteiben is. Élharcosa volt a magyar nyelv hivatalos nyelvként való használatának.
A kormányzat felfigyelését követően a helytartótanácson kapott feladatokat, továbbá a Baranya megyei kormánybiztosi feladatkört is ellátta. Tagja volt a magyar politikai élet krémjét alkotó küldöttségnek.
A konzervativizmus és az ellenzéki radikalizmus között foglalt állást politikai vonatkozásban. Egy Bács megyei kerületben képviselőnek választották, s onnantól kezdve folyamatosan tagja volt az országgyűlésnek. Fontos említést tennem arról is, hogy szónokként is elismerő tiszteletre tett szert. Híve volt többek között Dessewffy Aurélnak, ezt követően Széchenyi Istvánnak, majd Deák Ferencnek. 1869-1972 között a magyar országgyűlés elnöke volt.
Rendkívül elhivatott volt a számára fontosnak tartott ügyek mellett, ő volt az, aki először mert szót emelni a magyar önállósági törekvések mellett. Törekvései, felismerései és tettei elindítottak egy jelentős fejlődési folyamatot, egy új irányzatot.
Neve Kaposvár város tekintetében is kiemelkedő jelentőséggel bírt. A mai Táncsics Mihály Gimnázium elődjének diákja volt, nagymértékben neki köszönhető a gimnázium új, ma is használt épületének felépítése. Az intézmény az ő nevét viselte 1922-1948 között. Kaposváron jelenleg utca viseli a nevét, míg Somogysárdon emléktáblát avattak a nevére. 2023-ban a régi megyeháza (ma Somogy Vármegyei Önkormányzat)épületének nyugati oldalán, a Múzeum közben emléktáblát avattak.
Budapesten hunyt el, 1888. március 7-én, ahonnan vonat hozta haza Kiskorpádig. Kiskorpádról szülőfalujába díszmenetben hozták haza és a sörnyepusztai kápolnában került felravatalozásra. Végakaratának tisztelegve, mivel nem kívánkozott kriptában nyugodni, és saját kérésének eleget téve úgy lett eltemetve, hogy rá lásson szeretett majorságára, a kastélyra és annak parkjára. Valahol a sörnyepusztai egykori mauzóleum közelében temették el. Főbb munkái
- Végszavai a somogyi követeknek az 1843/4. országgyűlés felett. Hely n., 1845. - Magyarországnak és királyának törvényes joga. Bécs, 1850. (Németül: Das legitime Recht Ungarns und seines Königs. Bécs, 1850. Két kiadás.) - Értekezés az angol forradalomnak története felett. Irta Guizot. Elő- és végszóval ellátva fordította. Pest, 1851. - Reden von Melchior Lónyay und Paul Somssich in der Unterhaussitzung vom 18. Mai 1861. Pest - Válasz Kossuth Lajos Nyílt levelére. Pest, 1868. (Mellékl. a «Magyarország» 85. számához.) - Az 1869–72. országgyűlés képviselőházának működése. Feltüntetve Somssich Pál képviselőházi elnök három végjelentésében megtoldva az elnöki zárbeszéddel. Pest, 1872. - Nyilt levél Kónyi Manóhoz. A tiszta jövedelem a csángó-alap javára van felajánlva. Pest, 1886. - Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak. - Szerkesztette a Borászati Füzeteket 1869 és 70-ben Entz Fernczczel együtt Budapesten.
(Somogy Vármegyei Értéktárba felvétel: 2025.06.19.)